2019. Kate az éj
leple alatt menekül el Londonból családja düledező vidéki házikójába. A
borostyánnal beszőtt ház és a körülötte burjánzó kert mintha teljesen
más világba tartozna, mint ahonnan idemenekült erőszakos partnere elől. A
lány azonban arra is rájön, hogy a rég meghalt nagy-nagynénje, Violet
által ráhagyott hely titkokat rejteget, amelyek egészen a 17. századi
boszorkányperekig nyúlnak vissza.
1942. A társadalmi konvenciók és elnyomó apja által gúzsba kötött
Violet a világ megismerésére vágyik, ám ehelyett családja düledező
kúriájában kell töltenie napjait. A magányos lány megpróbálja megfejteni
fiatalon elhunyt anyja titkait, aki halála előtt állítólag
megtébolyodott, és nem hagyott rá mást, mint egy V betűt mintázó medált,
a hálószobájának padlójába vésett Vészlény feliratot és
megválaszolatlan kérdések seregét.
1619. Althára anyja hagyta rá a növények titkát, ami nemzedékek
hosszú sora óta öröklődik a Vészlény családban. A falusiak gyakran
fordulnak hozzá segítségért, ám a különleges nőket mindig gyanakvás
övezi, és miután egy helyi földművest saját nyája tapos halálra, Althát
gyilkosság és boszorkányság vádjával állítják az ítélőszék elé.
Emilia Hart három, évszázadok által elválasztott nőről szóló debütáló regénye varázslatos, felkavaró olvasmány a megtörhetetlen női akaraterőről és a természet gyógyító erejéről.
Kiadás éve: 2024.
Gyönyörű borító és tökéletes fülszöveg, igazából minden ott van benne...Három szálon és három idősíkon fut egyszerre ez az érdekes és izgalmas történet. Én kicsit túl nagynak találtam az 1600-as és az 1900-as évek közötti háromszáz éves időlukat. Értem persze, hogy talán úgy túl bonyolulttá és széttagolttá válhat esetleg a történet de akkor is jó lett volna többet megtudni a köztes generációkról is.
"Olyan sok minden tűnik csodálatosnak, ha távolról nézed. Az igazság olyan, mint a rútság: közel kell menned, hogy lásd."
