Neal Shusterman - Kaszás

 

Egy ​tökéletes világban nincs mitől félni. Vagy mégis?
Sodró és gondolatébresztő regény Neal Shustermantól, a New York Times bestsellerszerzőjétől.

A nem túl távoli jövőben megszűnt az éhezés, a betegség, a háború és a szenvedés. Az emberiség mindezt maga mögött hagyta, sőt a halál felett is győzelmet aratott, és az emberek újra meg újra megválaszthatják saját életkorukat. De a népesség száma mégsem növekedhet a végtelenségig, ezért a hivatásos kaszásoknak időnként kötelességük véletlenszerűen „begyűjteni” az embereket.
Nagytiszteletű Faraday kaszás egy tizenhat éves lányt és fiút választ maga mellé inasnak, habár sem Citra, sem Rowan nem vágyik erre a szerepre. A két fiatalnak nemcsak a mesterség fortélyait és a legkülönfélébb harcművészeteket kell elsajátítania, hanem legalább ennyire fontos, hogy megértsék ennek a különleges hivatásnak a fontosságát és a vele járó erkölcsi dilemmákat.
Kaszás azonban csak az egyikükből lehet, és a kiválasztott első feladata épp a vesztes begyűjtése lesz.

Kiadás éve: 2022. 

Rég volt már hogy egy történet ennyire megfogott. Érdekes világ bontakozik ki a szemünk előtt, számomra egyszerre utópikus és disztópikus egyben. Hisz az ember halhatatlan lett nincs többé betegség, nincs fájdalom, többször lehet valaki újból fiatal. Nincs többé szegénység, háborúk, éhezés. Kellhet ennél több gondolnánk? A jelek szerint igen. Az emberek jó részének értelmetlenné vált az élete, nincsenek igazán céljaik, hisz már mindent elértek. Ebben a világban élik életüket főhőseink, akik egyszer csak lehetőséget kapnak valami másra. Részesei lesznek a túlnépesedést szolgáló szervezet a Kaszások csoportjának és ezzel fenekestül felfordul az életük. Cserébe ők is felfordítják a kaszások rendjének évszázados szokásait, látszólagos békéjét. Nagyon várom a folytatást és örülök, hogy trilógia létére azért a történetnek ez a szakasza szépen le lett zárva.

"Találkoztam emberi gyarlósággal, ami átmeneti csonkításhoz vagy pillanatnyi életvesztéshez vezetett. Az emberek időről időre beleesnek az aknákba, eltalálja őket egy zuhanó tárgy, vagy lelépnek egy száguldó jármű elé.
És amikor ilyesmi történik, mások nevetnek, mindegy, milyen iszonyatos a jelenet. Az illető, csakúgy, mint a prérifarkas, egy nap visszatér, mintha mi sem történt volna – de bölcsebb nem lesz.
A halhatatlanság rajzfilmfigurákká változtatott minket."