„Az Örökös és a Tartalék – nem értékítélet, mégsem lehet félreérteni. Én voltam az árnyék, a támasz, a B terv… Akkor hívtak, ha helyettesítésre vagy figyelemelterelésre volt szükség. Ezt életem kezdetén tudatták velem, majd rendszeresen meg is erősítették.”
Édesanyja elvesztése előtt Harry herceget úgy ismerték, mint a komoly Örökös (bátyja, Vilmos herceg) gondtalan, jókedvű Tartalékát. A gyász azonban mindent megváltoztatott. Nehézségei akadtak az iskolában, dühös volt és magányos. Mivel a sajtót tartotta felelősnek anyja haláláért, nehezen fogadta el, hogy neki is a reflektorfényben kell élnie az életét.
21 éves korában csatlakozott a brit hadsereghez, ahol a fegyelem rendszert vitt az életébe. Két bevetés után hősként kezelték otthon, mégis elveszettebbnek érezte magát, mint valaha. Poszttraumás stressztől szenvedett, pánikrohamokkal küzdött. És ami a legfontosabb: nem találta az igaz szerelmet.
Aztán találkozott Meghannal. A világot magával ragadta a pár filmbeillő szerelme, és örömmel követték a meseszerű esküvőt. A sajtó azonban a kezdetektől fogva bántó, rasszista megjegyzésekkel, illetve különféle hazugságok terjesztésével támadta Harryt és Meghant. Látva felesége szenvedését, biztonságuk és mentális egészségük romlását, Harry nem látott más kiutat, mint hogy elhagyja szülőföldjét, még mielőtt a történelem megismételné önmagát. Az évszázadok során nem sokan merték otthagyni a királyi családot… az utolsó, aki ezt megpróbálta, épp Harry édesanyja volt.
A könyv keresetlen és tántoríthatatlan őszinteséggel mutatja be az önvizsgálat és a küzdelmes megértés fájdalmas folyamatát, a gyászt is legyőző szeretet örök hatalmát.
Kiadás éve: 2023.
Ugyanazt tudom itt is írni amit a moly.hu oldalán is írtam: Azzal kezdeném, hogy én sose tudtam úgy igazán szimpatizálni Harry-val, elkényeztetett úri kölyök aki jó dolgában nem tudja mit csináljon. Meghan pedig teljesen unszimpatikus számomra, tipikusan az az ember akinek azt se hiszem el amit kérdez. Ráadásul az Oprah interjú, meg a többi nyilatkozat kapcsán is kiderült hogy sokszor hazudtak. Mindezek ellenére ezzel a könyvel engem megvettek. Ha csak a fele igaz a leírtaknak akkor is bőven megértem hogy miért lett elegük ebből az egészből. A királyi család finoman szólva is diszfunkcionális és anakronisztikus. Jelenlegi formájában már nem igazán tartható fenn. Azt is megértem, hogy egyszer végre szerette volna elmondani az ő nézőpontját. De jó lenne ha itt megállnának és élveznék inkább a független életüket, a kis családjukat. Nem a családi viszályra kéne alapozniuk a jövőjüket és a megélhetésüket.
"Apu és William sosem utazhatott ugyanazzal a járművel, mivel vállalhatatlan kockázatot jelentett volna, ha az öröklési sorban álló első és második személy egyszerre távozik az élők birodalmából. Ugyanakkor a kutya se törődött azzal, hogy én kivel utazom. A Tartalék mindig nélkülözhető. Tisztában voltam mindezzel, tudtam, hol a helyem.. ez esetben viszont miért erőltessem a tanulást? Miért kellene megjegyeznem a múltban létezett Tartalékok nevét? Mi értelme volna?"
No comments:
Post a Comment