Milyen lenne egy regénye, ha Rejtő Jenő napjainkban írná meg? Talán ilyen:
Csodálatos dolog egy örökség! Főleg akkor, ha van kinek átadni. De
ha nincs, az sem baj. Egy tévútra tévedt magánnyomozó, és egy
nyugdíjazás címén félreállított detektív csatasorba áll az örökös
felkutatásával megbízott lelkes ifjú titánnal, hogy végül – egy
észbontóan észbontó nővel kiegészülve – gyökerestül felforgassák a világ
ellen szövetkező bűnös elemek életét. Könyvünk hősei – vérfarkas és
vámpír rokonok híján – súlyosan sebezhetők, legyen szó akár szerelemről,
akár egyszerű ólomgolyókról, nem laknak koporsóban, és a napvilágnál
sem porladnak el hideglelős sikoltozás közepette. Jól bánnak a
szavakkal, tudnak kávézaccból jósolni, és kis szerencsével bármit
képesek túlélni, ami nem halálos. Figyelem! A könyv klasszikusokat is
feldolgozó író tollából került ki, ezért nyomokban mondanivalót is
tartalmazhat. Kizárólag olvasni tudóknak!
Kiadás éve: 2014
Rejtő Jenő mindörök kedvencem, így gyorsan ráharaptam a könyvre. Mindjárt az elején egy igazi piszkosfredes kocsmai szituációba csöppenünk, ahol megismerhetjük főhősünket. Sajnos ezzel a Rejtői hasonlóság gyorsan el is múlik, de ettől függetlenül egy jóféle nyelvezetű, akciódús krimit foghat a kezébe az olvasó. Intelligens humorával, nyelvújító készségével itt-ott picit Fable-re is hajaz és ez igazán élvezetessé tette számomra.
"Úgy néztünk ki, mint egy csendélet két idiótával…"
"A mondás szerint élj úgy, hogy ha lepereg előtted életed filmje, ne tudd eldönteni, akciót vagy pornót láttál."
No comments:
Post a Comment