A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a
gyógyszer. Pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy
meggyógyítsa a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi
gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját
gyötrelmeire nem talál megoldást.
21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme kilépett az
életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, amit a férfi azóta sem
olvasott el. A veszteséget kínzó emlékként őrzi ennyi év után is. A
fájdalom, a büszkeség és a sértettség börtönében éli mindennapjait,
mígnem egy nyári délután új lakó költözik a szomszédba. Az elvált
asszony olyan érzéseket ébreszt Jeanban, amelyek létezését a férfi már
rég elfelejtette. Ekkor újra a kezébe veszi szerelme búcsúlevelét, és
olvasni kezdi…
Egy pillanat alatt minden megváltozik, és a férfi többé nem
menekülhet az elmúlt évek gyötrelmei elől. Mindent hátrahagyva elindul,
hogy szembenézzen a fájdalommal, a múlttal és önmagával.
Egy olyan utazás veszi kezdetét, amely keresztülvisz Franciaország
csodálatos tájain, és eközben feltárulnak különös sorsok, és barátságok
szövődnek. Az érzések, a gondolatok és az emberek lassan átformálódnak,
hogy lezárulhasson a múlt, és helyet engedjen a jelennek és a jövőnek.
Kiadás éve: 2014.
Ellentmondásos érzéseket váltott ki belőlem ez a könyv. Mert egyrészt rendesen ad gondolkodni valót az embernek, rengeteg életbölcsességet és okos gondolatot tartalmaz. Másrészről viszont számomra borzasztó lassú volt a történetvezetés és egyszerűen unalmasnak találtam.
"A könyvek természetesen nem csupán orvosok. Vannak olyan regények,
amelyek az élet szeretetteljes kísérői. Mások egy pofonnal érnek fel.
Megint mások barátnők, akik előmelegített fürdőlepedőbe burkolják az
embert, amikor ősszel búskomor. Megint mások… no, igen. Mások rózsaszínű
vattacukrok, három másodpercig bizsergetik az agyat, és nagy, boldog
ürességet hagynak maguk után. Mint egy forró, gyors kaland."
No comments:
Post a Comment