A Föld a 25. században egy mérgező, elhagyatott világ, lakossága a túlélés érdekében a külső Naprendszerbe menekült, ahol gyengén, halálra ítélve tengődik idegen bolygókon és azok holdjai közt. Az emberiség fennmaradásának kulcsa az időutazás, azonban a történelem legveszélyesebb feladatainak elvégzésére egyre kevesebben képesek.
James Griffin-Mars kronoember, küldetéseket vállal a Föld múltjába, hogy ritka technológiai eszközöket szerezzen az idővonal megváltoztatása nélkül. A legtöbb kronoember nem éli meg az öregkort; az időugrásokkal járó stressz a személyes és jövőbeli kockázatokkal vegyítve felőröl mindenkit.
A nyugdíjazását bebiztosító, utolsó bevetésén James megismeri Elise Kimet, egy korábbi évszázadból származó tudóst, akinek a végzete szerint meg kellene halnia egy óceánba épített szerkezet megsemmisülése során. James a kronoemberek legfontosabb törvényét megszegve a küldetés teljesítésén túl megmenti a nőt, és visszahozza magával a jövőbe. Ezzel pedig nem csak magukat sodorja végérvényesen veszélybe, hanem az egész emberiséget.
Kiadás éve: 2017.
Sci-fi és kalandregény egyszerre ez a filmre kívánkozó történet. Ami miatt pontot veszített nálam az bizonyos nevek idióta magyarra fordítása miatt volt. Egy nevet miért kell mindenáron lefordítani? Vagy ha már feltétlenül szükséges akkor igazán találhattak volna jobb név változatokat is.
"Az emberiség pontosan ugyanolyan pöcegödröt teremtett 1551-ben, a Ming-dinasztia fénykorában, mint a jelenben. Valamilyen oknál fogva ez a nyavalyás faj sosem tanulta meg, hogy ne merüljön el a szennyben. Valószínűleg ezért becsülték úgy a tudósok, hogy az emberi faj 3000-re ki fog halni."
No comments:
Post a Comment