Paul átvette az ékszerdobozt. Nem volt rajta a Sarazinok címere… valami
modern csinálmány lehetett. De amikor felnyitotta, elveszett öröksége
ragyogott rá; egy darabig néma áhítattal nézte. – Mademoiselle – mondta
–, egy különös dolgot kell önnel közölnöm. – Hangja olyan furcsán
csengett, hogy Ethel letette a teáskannát és rápillantott. – Ez a nyakék
öt évszázadon keresztül a mi családunké volt… A „Sarazinok
szerencséjé”-nek hívják. – Lehetetlen! – kiáltott fel Ethel mértéktelen
csodálkozással.- Én Biarriztsban vettem, egy régiségkereskedőnél. – Ön
vette, természetesen, de egy királynő ajándékozta egyik ősömnek valamely
vakmerő tette jutalmául. Ameddig birtokunkban van, megtartjuk
földjeinket, kincseinket, szerencsénket, így szól a hagyomány. Ha
elvesztjük: mindenünk elveszett. – De hát, hogy történhetett akkor?… –
kérdezte Ethel.
Kiadás éve: 1921.
Valamikor régen olvastam már, de csak halványan rémlett. Anno a kilencvenes években biztos jobban tetszett, de mostanra már csak amolyan tizenkettő egy tucat kategória számomra.
No comments:
Post a Comment