Mori menekül az anyja elől. Az anyja elől, aki boszorkány. Aki fekete mágiájával rontást hoz mindenkire, és Mori szerint világ fölötti uralomra tör. Egyszer már megvívtak, mert ő is örökölte anyja képességeit, de sajnos még túl gyenge volt: abban a csatában elvesztette ikernővérét és maga is belerokkant a vereségbe.
Pedig a frontvonalak mindenki más számára láthatatlanok. Mori családja széthullásának traumáját próbálja feldolgozni, azt, hogy szülei bentlakásos középiskolába adták be, mert addig sincs senkinek láb alatt.
Most kétségbeesetten igyekszik beilleszkedni, megtalálni azokat, akik ugyanúgy rajonganak a könyvekért, és főleg a fantasztikus könyvekért, mint ő, megismerni a barátságot és a szerelmet, amíg még lehet. Mert viharfelhők gyülekeznek a walesi táj felett, s a tündérek és más természetfölötti lények már helyüket keresik a közelgő végső összecsapásban.
Az ismert fantasyszerző ezúttal nem hagyja el a mi világunkat, de itt is megtalálja a varázslatot, a csodát. Mert az is elég hozzá, ha kinyitunk egy könyvet. Ezt… vagy egy másikat.
Kiadás éve: 2016.
Fura egy katyvasz ez a könyv, érdekes katyvasz, de katyvasz. Egy tizenöt éves tini naplóját olvassuk ami egyszerre kelta tündérmese és könyvtári katalógus, családregény és fejlődéstörténet.
"– Ezen a héten olvastad ki mind az öt könyvet? – hitetlenkedett, és
rándított egyet a fején, hogy a haja kirázódjon a szeméből. – Akkor
rengeteg szabadidőd lehet.
– Van – válaszoltam meglehetősen ridegen.
– Ne haragudj! – mondta – Én is utálom, amikor mások úgy beszélnek,
mintha olvasni csak akkor lehetne, ha nincs semmi jobb dolgunk, erre
tessék, én is ezt csinálom."
No comments:
Post a Comment