Sherry Gammon - Port Fare 1. - Szerethetetlen

A ​tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.
Kiadás éve: 2013

A könyv műfaját tekintve valami young adult-ba oltott romantikával fűszerezett thriller és egy trilógia első kötete. Nem egy egyszerű témát dolgoz fel, alkoholizmus, drog, elhanyagoltság, éhezés, szerelem, humor, barátság. Van itt kérem minden. Engem személyesen érintet az alkoholista szülő vonala. Ezzel a témával nálam bármikor ki lehet verni az összes biztosítékot. Rengeteg érzelmet vált ki a történet, hogy egy ennyire súlyosan elhanyagolt gyermek hogy szeretheti mégis ennyire az anyukáját az számomra felfoghatatlan. Nem tudom hogy volt képes elviselni és nem kérni soha segítséget senkitől. A másik szál ugye igazi modern tündérmese, a jóképű, jómódú nyomozó amint beleszeret a végletekig elhanyagolt, csontsovány, szürke kisegérbe. Próbálja szeretni, védeni, etetni, gondoskodik róla. A lány persze nehezen hagyja, olyan vastag falakat épített maga köré, hogy azon nehéz bárkinek áttörni. Végül azért sikerül. :) És ott van bűnügyi szál a hangyányit pszichopata, késmániás drogdíler képében, ha netán unatkoznánk. Kellően szórakoztató és izgalmas volt ahhoz, hogy egy svungra elolvassam.

"– Tudod, meglep, hogy elférünk hárman az autódban.
– Hárman? Úgy hiszem, csak ketten vagyunk.
– Én, te és a túlméretezett egód. Az három."