Az Öten a mennyországban felkavaró, bűbájos, és rabul ejtő történet,
melyben a szerző úgy festi le és tárja elénk a mennyországot, mintha épp
az imént tért volna meg onnét.
Főhőse, Eddie, háborús veterán, aki tehetetlenül vergődik
értelmetlennek vélt élete kelepcéjében egy tengerparti vidámpark
karbantartó részlegének művezetőjeként. Ahogy a szórakoztató intézmény
évről évre változik, úgy változik vele együtt Eddie is a hajdanvolt
derűlátó fiatalemberből megkeseredett, megcsontosodott öreggé. Napjaira a
rutinmunka, a magány és szomorúság nyomja rá a bélyegét.
Aztán egyszer, épp a 83-ik születésnapján, Eddie egy véletlen
balesetben meghal… miközben egy kislány életét próbálja megmenteni,
akire rázuhanni készül egy gondola. Eddie az utolsó pillanatban kezében
érzi a kislány kezét – azzal vége. Amikor a túlvilágon magához tér,
kiderül, hogy a mennyország nem az éden pompás kertje, hanem az a hely,
ahol az ember földi léte magyarázatot nyer, méghozzá öt olyan személy
által világíttatik meg, akik ilyen-olyan szerepet játszottak az
életében. Lehettek a közvetlen szerettei, de akár távoli ismerősök, sőt
idegenek is.
Ez az öt ember sorra ráirányítja a reflektort Eddie életének
összefüggéseire. S ahogy a történet a döbbenetes végkifejlet felé
közeledik, a főszereplő mind közelebb kerül a megválaszolandó és
legfontosabb kérdéshez: vajon hősies erőfeszítés vagy teljes kudarc
volt-e az élete? A válasz abból a forrásból érkezik, amelyre főhőse és
olvasó a legkevésbé számított, s a reveláció erejével hat, akárha
valóban a mennyországba engedne bepillantást.
Kiadás éve: 2004
Vékony kis könyvecske ez, talán emiatt nézik sokan gyerek vagy ifjúsági könyvnek, holott korántsem az. Érdekes témát boncolgat, miszerint semmi sem történik véletlenül.
Minden életnek megvan a maga haszna, értelme még akkor is, ha mi ezt nem látjuk. Hétköznapinak tűnő embereknek is lehet különleges élettörténetük.
A mennyországban vár ránk az örök béke, minden értelmet nyer és békében nyugodhatunk. Gondolom sokaknál betalál ez a fajta ígéret. Én a magam részéről azért maradok szkeptikus. :)
"Egyetlen történet sem áll meg magában. Van, hogy a történetek
találkoznak az utcasarkon, van, hogy fedik egymást, mint kavicsok a
folyó fenekén."
No comments:
Post a Comment